Ötvenedik születésnapja alkalmából nyílik tárlat Berta István fazekasmester, kályhás, népi iparművész munkáiból az őriszentpéteri Pajta Galériában 2014. november 22-én 16 órakor. Berta István Mezőtúrról indulva bejárta Európát, és azon kevesek egyike, akik egyedi módon alkalmazzák a 16. századi Japánból származó raku-technikát. A kiállítás különböző alkotói korszakait összegzi.
Berta István 1964. november 18-án született Szegeden, több mint tíz éve pedig a Vas megyei Vönöckön él és alkot. Ősi népi motívumokkal díszíti a mai használatnak és ízlésnek is megfelelő kerámiáit, amelyeket a saját maga által épített kemencében alacsony és magas hőfokon, fával éget ki, saját készítésű mázzal és festékkel von be.
Tanulóéveit Mezőtúron kezdte 1979-ben, ahol nagyhírű mesterekkel dolgozhatott együtt Gonda Istvántól Kósa Klárán át Kőműves Lajosig. 1982-től a kilencvenes évek elejéig bejárta Európát. Ezt az időszakot a csavargások korának nevezi: „Mezőtúron döbbentem rá arra, hogy olyan mesterséget választottam, amit hosszan lehet gyakorolni, de a mindentudáshoz elérkezni sohasem lehet. Egész eddigi életem egy végtelenített kísérletezés, mindig volt egy újabb és egy régebbi forma, amit meg kellett tanulnom.”
„Az igazi fazekas nem szépít:
hagyja, hogy minden tárgy megmutatkozzon
a maga természetes szépségében.”
Berta István fazekasmester, népi iparművész
A kalandvágy és a tudásszomj elrepítették Franciaországig, aztán Németországban is járta a fazekasokat egy régi Trabanttal ingázva Chemnitz és Bajorország között. Litvániából a fafüles kerámiák kultúráját hozta haza. Saját magának szabott „céhes” tanulóéveibe a gipszforma készítés elsajátítása is belefért, így időközben az Operaház felújításán is dolgozott díszkőművesként. Kitanulta a kályhás mesterséget, ő építette többek között az U. Nagy Gábor Ybl-díjas építész által tervezett őriszentpéteri Pajta Galéria cserépkályháját is. A népi iparművész címet 2010-ben érdemelte ki.
A kilencvenes évek elején Ócsán telepedett le, majd a Vas megyei Vönöckön építette meg saját kemencés önálló műhelyét. Pályája fontos állomása volt a tokaji művésztelep, ahol éveken át vezette is a kerámia szekciót. Tokajban sajátította el Kun Évától és Bartha Istvántól a 16. századi Japánból eredő raku-technikát. Ezt a különleges kerámiaégetési eljárást a kiotói Kodzsiro fazekascsalád alkalmazta elsőként a teaszertartás edényeihez. Lényege, hogy a kemencében felhevített tárgyakat izzó állapotban veszik ki, és erősen reduktív közegben hűtik le. Így a mázban lévő fémsók redukálódnak, és fényes fémszerű réteget képeznek a tárgyak felületén. A redukciós égetési móddal egyszeri, megismételhetetlen színárnyalatokat és textúrákat lehet alkotni. A raku-technika amerikai közvetítéssel került Magyarországra, Berta István is az ún. amerikai-raku technikát alkalmazza. Ezzel a technikával készültek a délkelet-ázsiai kultúrából merítő sárkány-kollekció darabjai is.
A tárlaton mécseseket, kalapos korsókat, étkészleteket, világoszöldes árnyalatukkal és letisztult formájukkal keleties hangulatot idéző teáskannákat és -csészéket, valamint lámpákat mutat be különböző alkotói korszakaiból: a mezőtúri kezdetektől napjainkig.
